05.-Együtt

>Zene<

Dakota Jogging

-Köszönöm!-hajoltam nyakhajlatába , majd kezemmel átöleltem derekát. Mellkasa fel le mozgott, kezei remegtek, ahogy eltolta testemet az övétől. Szuszogva lehunyta szemét, melyen a könnyek lassan peregtek le arcáról. Mosolyogva simította végig karomat, majd hirtelen magához rántott és megölelt.Egyikünk se tudta hogyan tovább de azt tudtuk mi együtt vagyunk és ez a lényeg.Mi tudtuk az igazságot. Hajamat hátra simítva indultunk neki az útnak, mely bárhova is vezessen mi  mindent túlfogunk élni együtt.

Ismeretlen Szemszög

A könyv lassan kinyílt, hogy felfedje a kilétét. De írás nem volt látható benne. A nő mosolyogva emelte fel , kér kezét a könyv fölé, majd lehunyta szemét. Hirtelen minden elsötétül csak a könyv fehér írása lett látható. A nő össze szedte gondolatait, majd egy névre koncentrált Dakota Jogging. A lapok villám gyorsan egymás után tűntek el, míg végül csak egy marad. De az az egy oly csodásan ragyogót, oly melegséget tükrözött, hogy a nő egy pillanatra megtántorodott. A lap fénye megvilágította a szoba értékeit, a régi órákat, a rég használt poros üvegeket, melyek már évszázadok óta itt lehettek.A nő csak figyelte, ahogy az egy lapból váratlanul tömérdek lett, mely Dakota életét ábrázolta. A nőszemély szemgolyói fehérré változtak, majd szemével átfutotta a több száz lapokat melyen a fehér tinta helyett pirossal írták. Különleges, ezt jelentette a piros tinta, de oly különleges, hogy ritkán adódik ilyen. Talán két évszázadonként jelenik meg ilyen ember. A nő tudta, hogy Dakota egy olyan lány, aki olyat fog tenni, hogy örökké hálás lesznek az emberek érte de azt is tudta, hogy a lány szenvedni fog mindenért, hogy elérje a  célját, amit kitűzött maga elé. A cél pedig a Föld megmentése volt.A nő kihúzott egy lapot a  többi közül de az a lap oly fekete volt, oly sötét. Ez volt Dakota szívének lapja.Csak egy név volt bele írva, csak egy név, mely többet mond minden szónál, minden érzelemnél.

Moarte

-Uram van egy kis problémánk!-hajolt közel hozzám Waz.

-Mi az?-köhögtem. Egyre nehezebb ezt a testet elbírni még úgy is, hogy magam hoztam létre.

-Dakota Jogging megszökött Justin Merazzal együtt!-hangja egyre jobban halkult, majd kicsit hátrébb lépet várva a reakcióm. Éreztem, ahogy teste megremegett, félt, hogy kitépem a lelkét és össze vagdosom. Mosolyogva felé fordítottam a  fejem, majd hangos kacajba kezdtem. Élveztem, hogy így félnek tőlem, amiért olyan tudtam tenni, hogy szánalmasan követik minden lépésemet.Kezemet magasra emeltem, melyet fekete füst gomolygót, melytől mindenki csak megriad. A fekete füst szép halkan elindult Waz felé, aki riadtságában futni kezdett a kijárat felé. Megnyomva a  piros gombot az ajtók és az ablakok végleg bezárultak. Wazt szemei megteltek félelemmel, majd a férfi test a földre borult és a fekete füst között megpillantottam Waz lelkét, mely lassan elhalványult, ahogy a füst elnyelte. Röhögve néztem a többiekre, akik próbálták leplezni a félelmüket, mely nem sikerült.

-Akinek csapata vissza hozza Dakota Joggingot és Justin Merazt, azt nem fogom megölni és a csapatát se!-ordibáltam, majd segítséggel vissza dőltem az ágyamba.

Justin Meraz

Szemei az eget kémlelték, láttam bennük a félelmet. Ölelésemmel próbáltam megnyugtatni de nem tudtam. Csókolni akartam ajkait de féltem a reakciótól. Ebben a pár napban megismertem, hogy ki valójában. Egy olyan lánynak ismertem, aki  fél de amit kitűz maga elé, azt betartja. Egy olyan lánynak, aki elveszett de bátor. Villámok jelentek meg a fekete égbolton, melyek gyönyörűen köröztek a hold körül. Ránéztem arcára, melyen könnyek folytak végig. Ujjammal próbáltam őket eltüntetni de egyre több jelent meg. Fejét felém fordította, majd kezét megfogva, készültem megcsókolni. 

-Ne!-ugrott fel, majd gyorsan könnyeit letörölve szaladt ki az esőre.  

-Várj!-pattantam fel, majd utána futottam de sehol nem találtam.

-Justin gyere!-ragadta meg a karom, majd futva elindultunk valamerre. Nem tudtam merre kezdtünk futni de tudtam, hogy ha ő arra megy akkor én is megyek.